<br>
Szegény emberek mindig voltak, vannak és lesznek is. De az utóbbi öt-hat évben olyan hajléktalanok jelentek meg városunkban, akikről senki sem tudja, hogy kerültek ide.
Van egy Jófiú. Ő szemüveges és a templomok lépcsőjén ülve kéreget, néha olvas valami ócska, mások által kidobott könyvet. Szimpatikus, halk, udvarias, csak a legnagyobb hidegben volt szeszesital-szaga. Nagyon vékony, beteges, sokat köhög. Néha akad, aki segíteni próbál rajta, de többnyire letudjuk az évi 1-2 adománnyal. Van egy édesanyja is, ő nem koldul.
<br>
Éneklő nagydarab férfi. Nevéhez méltón éneklő hangsúllyal ( a kereskedelmi rádiók sajátja) kéreget „kenyírkére”. Tiszta, rendes ruhákban jár, estefelé már néha ittas. A helyi gyárban dolgozott, annak gyalázatos privatizálásáig. Alkalmi munkákat vállal, leginkább gyümölcsszedést, amiben komoly konkurenciát jelent a román vendégmunkások számára. Beszédét állandóan az Isten és a szentek dicséretével tarkítja. Számtalan áldást lehet begyűjteni tőle pár garasért.
<br>
Van még a Kiskoszos. Ő nincs túl jóban a vízzel, szappannal, nyilvános mosdókkal, annál inkább kedveli a kétliteres flakonos bort. A Lidl előtt szokott reménykedni, hogy visszaviheti a kosarat. Ha sikerül, ha nem, szitkok özönét zúdítja arra, aki elmegy mellette.
<br>
Retek Julcsa alkoholista. Az élettársával él saját, leromosodott házában. Rengeteget dolgoznak, nagyon kevés pénzért, vagy inkább italért. Sufnik, disznó- és csirkeólak elbontása, ilyen-olyan gazos, retkes undorító területek kitisztítása szokott a feladatuk lenni. Az eltüzelhető, MÉH telepre leadható tárgyakat hazahordják a saját udvarukra, lakásukba. Lottóznak. Az emberek széles ívben kikerülik őket, kivéve, ha a Mama rájuk hagyott házikójában büdös, rothadt valamiket tartalmazó kamrára bukkannak. Ilyenkor rövid , és rendszerint sikertelen kincskeresés után felkeresik Retekéket (a férfinek tényleg ez a neve) és kínálnak 2-3 liter bort az udvar rehabilitálásáért.
<br>
Azután itt van még Jancsika. Őt a feleségei nullázták le. Kétszer építette fel az otthonát, harmadszorra már nem sikerült. Megjárta már többször is az alkoholelvonót, a saját édesanyja sem engedi be a házba. Reszket köhög ő is. Néha befektetik a kórházba, onnan egész jó állapotban kerül ki... Az utcára. És minden kezdődik elölről.
No meg a Bandi. Neki is van egy romos háza. Gondnokság alá helyeztette az édesanyja. A Gondnok néni kiszámolgatja neki „heti adagokra” a nyugdíját, de ezen felül nem tesz semmit. Bandi is járt elvonón, sőt többször állt ideggyógyászati kezelés alatt. Saját kertjét műveli, de a ház egyre lerobbantabb lesz. Kéregetni csak a jó ismerősöktől mer. Kerti munkát vállal cserébe, néha fél évre előre. A pénz pedig megy a kocsmába, ahol alig várják már a „barátai”, hogy újabb köröket fizessen.
<br>
Őket hosszú évek, évtizedek óta ismerjük. Tudjuk a „történetüket” és fent vannak az egyházak, és a segélyszervezetek listáján is. De az utóbbi években megjelentek a Kerékpárosok. Nagy, régi csepel-féle bicikliken közlekedő rosszarcú emberek. Bizonytalan arcvonások, kilengő bicajkormányok, legalább hátul, de gyakran elől is lomokkal megrakott kosarak. Felszerelésük között hosszú kampók, amivel ki lehet szedni a szelektív kukákból a fémdobozokat. Meg mást is a kerítéseken, kertkapukon túlról. Gyakran részegek, bódultak. A város parkjaiban, padjain élnek: isznak, gyógyszereznek és wécéznek. Éjjel bevonulnak a Gondviselés Házába és „rendet raknak”. Ilyenkor a többiek elpárolognak, míg a portás a rendőrséget riasztja. A károsultak nem szokták feljelenteni „sorstársaikat”, így a rendőrök sem nagy kedvvel vonulnak ki a siket, vak és amnéziás közösséghez.
Ezek az új jövevények beszólnak az utcán a járókelőknek, megragadják, lökdösik a kisgyermekeket. Valóban félelmetes némelyikük. Honnan jöhettek? Miért pont ide jöttek?
<br>
A legfelháborítóbb a beszerző léte. Ő naponta többször felpattan régi mountain bike-jára és körbekarikázza a kéregetőket, végiglátogatja Kerékpárosokat és itt is -o tt is megpihen egy szóra.
<br>
A bicajról leszállva egy árnyékos sarkon pihen meg a koldusok közelében. Rágyújt egy cigarettára, piszmog a mobilján, gyönyörködik az atlétatrikóból kivillanó tetkóiban. Eléggé szakadt, valami építkezésre tippelne az ember. De nem így van, ő csapatot épít. Rövid piszmogás után a koldus helyet keres a Beszerző mellett, benyúl a zsabébe és óvatosan átnyújtja a zsákmányt. A beszerző észrevétlenül megszámolja a bevételt. Ha elégedett, felpattan a drótszamárra és elteker. Ha kevesli a pénzt halkan, majd egyre hangosabban vitatkozik a koldussal. Néha gyógyszert csúsztat a rászoruló kezébe, viszont minden napot a csapat tagjaival fejez be. Nagy körben foglalják el a park padjait és újra meg újra körbejár a közeli boltból vett flakonos bor, esetleg pár szem gyógyszer is előkerül, ha a Beszerző különösen kedves akar lenni velük. A beszerzőt láttam már kiöltözve kínai D&G, Nike,Versace cuccokban virítani egy budapesti szórakozóhelyen.
<br>
Viszont, a véletlen folytán, érdekes jelenséget figyeltem meg: Jófiú nemcsak az élelmiszert, de pár forintot is meg tud menteni magának. Néha.
